Mit mond a kutyám?

Rusty folytatja történetét az epilepsziáról

Sziasztok,

 

itt megint Rusty a 3 éves ír szetter.

Az előző történetemben az epilepsziámról meséltem. 

Nagyon sokan jeleztétek nekem, hogy szerettek,  öleltek és imádkoztok értem.

Köszönöm! Érzem a felém érkező rengeteg szeretetet, és erőt! 🙏😍😘

 

Még szeretnék nektek az epilepsziáról mesélni.

2020 október 20-án volt az utolsó rohamon.

A se kép se hang akció, a thaiföldön nyaraló “barátom” pár percre látogatott haza, és most úti csomagot adtam beki az összes holmijával és közöltem vele, hogy többet nem akarom látni. 😉🤣 remélem komolyan vette, mert tartogatok neki egy jókora seggbe rúgást ha visszajön 😁🤣

 

Mamiék nem állatorvosok, de mégis sokat tudnak. Hogyan?

Hát úgy srácok,  hogy tanultak, és tanultak, kutattak és kutattak, segítséget kértek,  konzultáltak , és így tovább,  míg nagyon sok hasznos és hatékony módszert ki nem alakítottak.

És kérem szépen jól vagyok,  nekem segít és NEM SZEDEK GYÓGYSZERT!

Az orvosok NEM IS ADTAK GYÓGYSZERT! Azt mondták,  hogy ha majd ROSSZABBUL LESZEK!

Na ez az amit a Mamiék nem vártak meg, hogy miért?

Mert minden egyes roham roncsolják az agysejteimet. Hát tudják én nem akarok puding lenni. Szeretem, hogy van eszem és túl tudok járni a Mamiék eszén 🤣😁

Na ezt elmesélem nektek, tudok mosolyogni. Nagyon muris, hogy ettől az emberek megijednek 😁🤣 sokaig nem értettem,  hogy miért,  aztán jött a megvilágosodás,  hát kint vannak a fogaim ilyenkor 🤣😁

Na de csak fecsegek, a lényeg,  hogy vannak lehetőségek,  kiegészítő kezelések olyan kutyának,  mint nekem.

Ne késlekedj, segít nekünk,  hogy tovább boldogak lehessünk.  😍

Srácok,  már kapok rajongói leveleket, döglenek értem a csajok.

Csók,  és ölelés hölgyeim 😍😘